A külső munkálatok után a templombelső  vár felújításra

Nagy munka folyt az elmúlt fél évben a pacséri református egyházban. A műemléknek számító, 180 évvel ezelőtt épült templom tetőszerkezetét és tornyát újították fel.

– Évek óta terveztük a templomtető felújítását, ugyanis folyamatosan küszködtünk annak beázásával. Az 1920-as években került fel rá az eternit-pala, azóta csaknem száz év eltelt, porózussá vált és áteresztette a vizet. Néhány helyen már lehullott a vakolat a mennyezetről. Amikor észrevettük a beázást, elhárítottuk azt, toldoztuk-foldoztuk, amíg lehetett. 13-14 évig gyűjtöttünk arra, hogy a felújításhoz hozzáfogjunk. A Műemlékvédő Intézet az alumíniumlemezt irányozta elő, mivel a templom konstrukciója a szabványos, egyszerű cserepet nem bírta volna el. A templom egyik oldala már hosszában meg volt repedve, annak megerősítése is szüksége volt. Folyamatosan pályáztunk, emellett lehetőségeikhez mérten a gyülekezeti tagok is adakoztak. 2000-ben megvettük a kiscserép mintázatú alumínium bádoglemezt, öt évvel ezelőtt a faanyag egy részét vásárolhattuk meg. Tavaly a szerbiai Vallásügyi Minisztériumnál sikerült pályázati támogatást nyerni, és egy németországi segélyszervezet, a Gustav Adolf Segélyszolgálat – amely kisebbségi helyzetben lévő protestáns egyházakat támogat – adományával összegyűlt a pénz a tetőszerkezet megfelelő helyrehozásához – tudtuk meg Csányi Erzsébet lelkésznőtől, aki azt is elmondta, hogy a templomtornyot is sikerült felújítani.

– Ha egy másik alkalommal végeztük volna el ezt a munkát, esetleg kárt tettünk volna az új tetőn, és az állások újbóli felállítása is nagy költség lett volna. Célszerű volt a két munkát együtt elvégezni. A 25 méteres toronyrészen a vakolatot le kellett teljesen szedni, új malterozást kapott, ez is nagy munka volt. A Műemlékvédő Intézet által jóváhagyott szilikonos festéket használtuk a meszeléshez.

A munkálatok július másodikától karácsonyig tartottak.

– Mikor megbontottuk a tetőt, akkor láttuk, hogy több mindent ki kell cserélni, mint amire számítottunk, a konstrukciót meg kellett erősíteni, vashuzalokra is szükség volt, hófogók kerültek a tetőre, villámhárítót is felszereltünk.

Megtudtuk, hogy bár kívülről megújult az épület, továbbra is pályáznak a felújítási munkálatokra:

– Most, amikor bemegyünk a templomba, látjuk, hogy az évtizedekig tartó beázás megtette a hatását, és a munkálatok idején is több helyen leszakadt a mennyezet. Új lehetőségek után kutatunk, hogy hogyan lehetne a belső teret is felújítani, ami szintén nagyobb összeg, mint az egyházközség lehetősége, és minden annak a függvénye, hogy hogy sikerül támogatást szereznünk. De gondoljunk arra, őseinknek sem volt könnyű. Számukra fontos volt, hogy legyen templomuk, ezért 1833–34-ben felépítették azt. Biztos, hogy az akkori hívek is óriási áldozatot hoztak ezért. Nem  engedhetjük meg, hogy a templomunkat ne tudjuk megőrizni és karbantartani, ami egy sziklavár, egy védelem, ahová menekülhet az ember, mikor nehézsége van, ahol Istent segítségül hívhatjuk, hálát adhatunk mindenért – mondta végül a pacséri lelkésznő.

Forrás: Magyar szó