A néprajzi kutatómunkáról közelebbről – Minden tájház egy külön történet

A Kiss Lajos Néprajzi Társaság azt a gyakorlatot kezdi meghonosítani, hogy egy adott település tájházának berendezésében, illetve kialakításában segítséget nyújt, és ezáltal az illető közösség számára fontos tevékenységet végez, másrészt pedig a tudományos kutatásainak kérdőíves vizsgálatát is folytatja ugyanazon a településen.

Kettős céllal érkeztek Pacsérra is a néprajzkutatók, s mint a velük készült beszélgetésből kiderült, a bajsai és a zentagunarasi hasonló jellegű munka után most a Bács-ér partján elterülő kis falu lakosságának identitása és egy nemrégiben a falu tulajdonába került ház és közel száz évvel ezelőtti állapotokat is felidéző kovácsműhely leltározását vállalták fel.

Három egyetemista lánnyal és a kutatás irányítójával a jövendőbeli mesterségek háza udvarán beszélgettünk az eddig elvégzett munkáról, és arról, hogy a tájházakat nem kincses ládaként kellene csupán őrizgetni, hanem a közösségi élet, a szappanfőzés, kenyérsütés, a tollfosztás színterei is lehetnek, de a régi mesterségek titkainak megismerésére is alkalmat nyújthatnak a gyerekeknek, fiataloknak. A pacséri helyi közösség ezt az utat választotta, egyelőre még a munka elején állnak, de elképzeléseik megvalósításához a Szabadkai Múzeum és Kiss Lajos Néprajzi Társaság segítségét kérték.

– Számomra a házban talált dokumentumok tanulmányozása nagyon érdekes volt, anyakönyvi kivonatok, személyes iratok, hivatalos 20-as 30-as évekbeli kordokumentumok kerültek elő, sok új információt olvastunk ki belőlük a nagyszüleink fiatalkorából. – meséli Bús Natália. – Először végzek ilyen jellegű munkát, a kíváncsiság hozott, hogy miből áll a néprajzos munkának ez a része, és általában hogyan dolgoznak a néprajzosok.

– A kíváncsiság hajtott engem is, illetve, az egyetemi évek alatt szerzett elméleti tudást szerettem volna a gyakorlatban is kipróbálni. – kapcsolódik a beszélgetésbe Bába Anikó. – Kottákat is találtunk a házban, engem ez fogott meg leginkább, a ház tulajdonosa hegedült, és ezt a témát szeretném kicsit jobban körüljárni. A leltározás mellett foglalkoztunk kérdőívezéssel, a falubelieket is megismertük, és ez nekem sokkal érdekesebb volt mint a leltározás.

Danyi Bernadett Horgosról érkezett. – Natáliától értesültem erről a lehetőségről, érdekelt milyen lehet. Sokat sétáltunk, megfigyeltük a házakat, a kérdőívezés is tetszett. A folytatásban talán majd a negyvenes évek elejének gazdaságával foglalkozunk, mert az Újvárosi családban több generáció aratással, csépléssel foglalkozott, és sok, erre vonatkozó dokumentumot is találtunk.

– Társaságunk tagjai, illetve meghívott vendégek állomásozó terepmunkát végeznek, tehát egy-két héten keresztül egy adott településen kutatnak. Pacséron az első héten majd egy tucat kutató volt, főként magyarországi egyetemisták, valamint dr. Klamár Zoltán szakmai kompetenciája is erősítette a csapatot. Nagy érdeklődés nyilvánult meg irántunk, úgy a majdani kézműves ház, illetve a kérdőívezés iránt. Egy teljesen új látásmódba helyezhetjük magát a települést is, hiszen egészen más az, ha egy kutatást egy falubeli végez, és egészen más, ha valaki kívülről jön és próbálja leírni a falut a maga tudományos módszereivel. –ezt már Papp Árpád meséli, aki azt is elmondta, hogy tavaly Bajsán kezdték ezt a munkát, az ottani tájházat bizonyos néprajzi, muzeológiai szempontok szerint rendezték, majd Zentagunarason kutattak.

– Ahol az identitáskutatás-vizsgálatot végezzük, vegyes lakosságú települések. A falun belül tudjuk meghatározni, hogy egy adott közösségnek milyen az identitása, milyen mértékben, milyen szinten hat rá a másság. Ez lényegében jelenkutatás, de a múltba is belemélyedünk, és gyakorlatilag a hagyományos néprajzi módszerek mellett az antropológiai és a szociológiai módszereket is tudjuk alkalmazni.

*Mi a kutatás a végcélja?

– Egy olyan nagy térkép, esettanulmány elkészítése, amely rendkívül sok interjú, kérdőív alapján hozza meg a gyümölcsét. Nem néhány ember véleménye alapján fogunk egy általános jellegzetességet meghatározni, hanem sok száz megkérdezett véleménye alapján fogjuk meghatározni, hogy egy adott településen milyen az identitás, melyek a külső, a belső jelei, ez az egész kép hogyan viszonyul egy másik településéhez. Alapos és többéves munka vár ránk, ez hozza meg ezt az eredményt.

*Pacsér központjában alig néhány száz méterre a református templomtól, egy öreg diófa árnyékában beszélgetünk, a nemrég a helyi közösség tulajdonába került ház, a jövendőbeli kézműves ház udvarán.

– Jókor érkeztünk, hiszen a ház, a műhely konzerválódott állapotban van, még azelőtt tudtunk ideérni, mielőtt a széthúzó energia érvényesült volna, másrészt, mielőtt elkezdték volna idehordani a falubeliek az általuk értékesnek vélt régi tárgyakat, tehát egy valamikori háztartás leírása megtörténhetett.

*A vajdasági tájházakra leginkább az jellemző, hogy a településen összegyűjtött tárgyak halmaza.

– Valóban a jó szándék nem elegendő, az lenne a szerencsés, ha egy tájháznak funkciója lenne, nem csupán kiállítótér, hanem valamilyen tevékenységre is alkalmas teret nyújtana a közösség számára. Ez a ház és az udvar alkalmas lenne számos, egykor a faluban működő kismesterség szerszámainak összegyűjtésére, ami nem csupán kiállítás lenne, hanem meg is lehetne tanulni, a gyerekeinknek megmutatni a fortélyokat, az talán jó értelemben visszarántja őket az időben, és a hagyományok iránt elkötelezetté teszi őket.

*Meddig jutottak a leltározással, és hogyan képzelik el a folytatást

– A leltározás lezárult, a továbblépés pedig reményeink szerint úgy valósulhat meg, hogy a helyi közösség keresi a lehetőségeket, és mi partnerek maradunk, minden segítséget megadunk, hogy közösen értéket teremtsünk.

forrás: Magyar Szó