Pünkösdi, ünnepi istentisztelet keretében emlékeztek meg a pacséri református templomban a 230 évvel ezelőtti idetelepülésről. 1786. április 12-én, majd május 30-án 206 kisújszállási család, összesen 1054-en hagyták el szülőföldjüket a jobb élet reményében. Pacséron az újonnan nyitott anyakönyvekbe bejegyezték, hogy 1786. május 3-án megtörtént az első temetés, május 10-én az első keresztelő, szeptember 26-án pedig az első esküvő.

A kibocsátó településről, Kisújszállásról, a környező református egyházakból: Bácskossuthfalváról, Bácsfeketehegyről, Szabadkáról, Zomborból és Bajmokról is érkeztek vendégek az istentiszteletre, és a helybeliekkel együtt ünnepelt Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség és Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Fremond Árpád, a VMSZ alelnöke, a topolyai önkormányzat képviselője, valamit számos, Pacsérról elszármazott polgár is.

Igét a Kisújszállásról érkezett lelkésznő, Butyka Béláné hirdetett, és a közösség erejére helyezte a hangsúlyt. “Létrejött egy újfajta közösség, egy másfajta közösség, amit már tényleg Isten lelke munkál és az a szeretet, amit Jézus tanított a tanítványainak, és azután rajtuk keresztül tovább nekünk. (…) Nagyon sok közösségnek nevezett tér van az internet világában, amik nem valódi közösségek, és azt hiszem, hogy nagyon fontos az, akár a családokban, hogy újra igazi családi közösség legyen, egy gyülekezetben, hogy igazi gyülekezeti közösség legyen, hogy észrevegyék egymást is az emberek, és tudjanak egymás felé is fordulni, szeretettel és segítséggel és mindazzal, amire szüksége van a másiknak” - foglalta össze mondandója lényegét,

A kisújszállásiak üdvözletét Kecze István polgármester tolmácsolta, aki népes küldöttséggel érkezett a testvértelepülésre. A múlt felelevenítése után a jövőről szólva kiemelte: ”Kiváltképp a jövő foglalkoztat, gyermekeink jövője. Rájuk a következő években és évtizedekben – úgy gondolom – hatalmas feladat vár: anyanyelvünket, otthonainkat, nemzetünket kell megvédenünk tőlünk idegen kultúrák nyomasztó áradatától. Amit ehhez a küldetéshez adhatunk egymásnak, az a tudat, hogy mi két településen is otthon vagyunk, Tudunk dolgozni, építeni, tudjuk őrizni anyanyelvünket, ápolni hagyományainkat. Mindezzel együtt meg tudjuk őrizni megtartó közösségeinket.”

“Pünkösd ünnepének csodája, egy falu újratelepítésének, és egy közösség létrehozásának a párhuzama volt az, amely számomra nagyon sokat jelentett ezen az ünnepségen, az hogy hogyan tudjuk az Istent és a földi dolgokat úgy összeegyeztetni, hogy a kettő együtt erősít bennünket, közösséget tud teremteni, hogy a pacsériak itt, az egyházukkal együtt meg tudták vetni a Telecskai-dombok lankáin a lábukat, falut teremtettek, közösséget teremtettek, és megőrizték az ősök örökségét, úgy, hogy tapasztaljuk, hogyan tudnak kezdeményezők lenni, lelkesek, a legnagyobb gondok, problémák között is ezt a falut olyan csodává tenni, amely azt hiszem, hogy párját ritkítja itt a Vajdaságban, a Délvidéken” – hangsúlyozta Hajnal Jenő.

     Szombathy Zoltán, a helyi közösség tanácsának elnöke kitörési pontnak ítélte a két éve működő tófürdőt, melynek idén a fedett része is elkészül. Nagy segítségnek és ugyancsak kitörési lehetőségnek nevezte a magyarországi támogatást, amit az ottani kormány hagy jóvá a vajdasági magyarok számára többek között föld- és házvásárlásra, fóliasátrak építésére. "Olyan irányba tudnak elmozdulni az itt élő emberek, hogy ha kemény munkával is, de meg lehet élni" - emelte ki.

     Fremond Árpád szavai arra utaltak, hogy a mai világban sokan próbálják megosztani a közösségünket, és elhinteni a reménytelenség magját. Pacséron is reményt ad, hogy összefogva, közösen próbálják meg az olyan ötleteket is megvalósítani, amelyek tíz évvel ezelőtt még megvalósíthatatlannak tűntek, de lépésről-lépésre próbálnak előrehaladni, és az itthon maradás feltételeit megteremteni.

“Úgy gondolom, hogy egy jelentősebb határkőnél azért jó megállni, hálát adni, visszatekinteni, mert segít abban, hogy visszagondoljunk az elmúlt évekre, arra a sok szép jóra, amit átélhettünk, és talán ez erőt és bátorítást ad ahhoz, hogy ne csüggedjünk el, megújult hitet és reményt merítsünk, és így nézzünk előre a bizonytalan jövőbe. Gyülekezetünk pecsétjén az első zsoltár harmadik verse van, a templomkertben felállított kopjafa is ezt hirdeti, amikor is szimbolizálja a gyökeret, szárat és a virágot. Nemzetiségünk, kereszténységünk történetében több időszak volt, és az a töviskorona, amely egy-egy időszakot elválaszt egymástól, ez az, ami segített továbbvinni, és ugyanígy bennünket is a különböző megpróbáltatásainkban Krisztus az, amely megerősít és segít abban, hogy továbbmenjünk, és a szüleinktől kapott hitet, szeretetet adjuk tovább mások számára is, és keressük azt az utat, amely életünket békéssé és boldoggá tudja tenni” – nyilatkozta többek között Csányi Erzsébet pacséri lelkésznő.

A pünkösdi istentiszteleten 3 gyermeket kereszteltek és úrvacsorát is osztottak. Az ünnepséget a helybeli művelődési egyesület és a református egyház közös műsora, alkalmi szavalatok, valamint a harangzúgás mellett a kopjafa koszorúzása tette meghittebbé.

Komáromi Gizella

Forrás: VajdaságMa